Éppen most olvastam egy elemző szakmai cikket rólunk, kisvállalkozókról és mi világlátásunkról.
Szerintem neked sem mond újat,hogy egyre elkeseredettebb küzdelem zajlik azért, hogy a kkv-k fenn tudják tartani magukat, vállalkozásukat, esetenként meg tudják tartani a munkaerőt, amellyel a jelenben rendelkeznek.
Kétségtelen, hogy jelen pillanatban az önmegszorítások tere meglehetősen beszűkült.Nincs honnan tovább szűkíteni a kiadásokat, marad a másik oldal, a bevételeket kellene bővíteni. Eddig szinte mindenki eljut.
A kisvállalkozók piacszerzési technikái között a már meglévő kapcsolatok kiaknázása eddig is maximális szerepet kapott. Ez is jó hír.
Az viszont egy cseppet sem kellemes tény, hogy az elhúzódó nehézségek mellett a korábban működőképes kapcsolati tőke erősen megcsappan. Szűkül a kapcsolatok köre, szürkülnek a partnerek, adott esetben kiégettebbek, kedvetlenebbek, kevésbé együttműködők.
Előfordul az is, hogy az addig egymást támogató partnerek igyekeznek egymás piacát nem feltétlenül etikus módszerekkel megszerezni.
Ennek a viselkedésnek persze ára van!
Az árat megfizetjük egyrészt a kapcsolataink beszűkülésével, megfizetjük az átmeneti bevételek fellendülését követő tartós visszaeséssel,a jó hír, a megbízhatóság elveszítésével, és végül egy meglehetősen bizalmatlan, depresszív vállalkozói környezetben találjuk magunkat.
Ki érzi így jól magát?!
Ki tud így hittel és lendülettel dolgozni, fejlődni?!
Tudod, hogy mi jön ezután?
Jön a bizalmatlanság, jön az apátia, jön a tehetetlen cselekvésképtelenség. Mintha megtanulnánk, hogyan kell "szakszerűen" a csőd felé irányítani a vállalkozásunkat.
A saját környezetemben leginkább a lelkes ötletelést követő, de a kivitelezésig el nem jutó pillanatok sokaságába veszem észre ezt a cselekvési képtelenséget.
Hogy néz ez ki? Összetalálkozik két kisvállalkozó, ötletelnek, milyen jó lenne közösen, együtt. Kitalálják az első fél órában, hogy milyen közös jó buliba tudnának belefogni.
Álmodoznak, ábrándoznak. Mindezt kezdeti jó kedvvel,esetleg sörrel, fehér asztal mellett. Senki sem írja le persze az ötletet. A következő lépés, amikor az egyik megkérdezi, hogy Jól van,de akkor hogy induljunk el? És itt az a pont, amikor előjön a "Mit hogy nem tudunk megcsinálni" hozzáállás, sorolva az esetleges nehézségeket a "Mit és hogyan tudunk megoldani" hozzáállás munkás, de mégis előrevivő - pénz! + önbecsülés! - szemlélete helyett.
Az "úgysem fog sikerülni" történelmi hagyományával felhagyva talán érdemes lenne nekünk is tükörbe nézni, a saját fejünkben rendet tenni, a szemléletet megváltoztatni és a "Nyugatot" nem irigyelni, sokkal inkább követni abban, hogy a problémákon nem elcsámcsogunk, nem rágódunk, nem lázadunk tovább a rajtunk kívül álló környezeti hatások ellen és miatt, inkább a lehetőségeinket feltérképezve új összefogásokból szerzünk lendületet és munkát magunknak.
Ennek szellemében jön az Üzleti Kávézó programunk 4. találkozója most ősszel, 2012. október 11-én!
A középpontban egyrészt a
partnerkapcsolatok alakítása, másrészt a jó ötleteket megtámogatni tudó pályázati források felkutatásának a hogyan-ja lesz.
II. A program második harmadában a kisvállalkozás-fejlesztési pályázatokkal kapcsolatos gyakorlati praktikák és lehetőségek felvázolására kerül sor, workshop formában. Ez azt jelenti, hogy a felkért pályázatíró szakember rövid gondolatébresztőjét aktív kérdezz-felelek típusú kerekasztal beszélgetés követi majd.
Jössz?
Olvass előzményt:
Az ötödik találkozónkon, 2012. december 19-én szeretnénk megmutatni, hogy a kisvállalkozók között is - ahogy a magánszemélyek között - egyre többen vagyunk, akik felismertük a segítségadás fontosságát.
menekülés_1.jpg
